HUN  ENG
Vámbéry ÁrminVámbéry nyomábanÚtvonalKépekKiállításokFelszerelésTámogatókSajtó
Vasárnap
Okt 7

Trabzon (Törökország, szept. 28-30)

„Trapezuntnak, Mithridates hajdani székvárosának, veres háztetőivel, melyek a gazdag növényzet sötét zöldje fölé emelkednek, a tenger feléről éppen nincs kellemetlen külseje. Belseje is sokkal szebb, mint akárhány más török tengerparti városé. Muhlisz pasa, kivel még Konstantinápolyban ismerkedtem meg, itt-tartózkodásom idejére felajánlotta vendégszeretetét.”

 

Trabzon (Törökország, szept. 28-30) 

 

A gazdag növényzet már a múlté, a veres háztetők szürkék és egy hatalmas betonsiló fölé magasodnak, ami eltakarja a ma már inkább zsúfolt, semmint szép város belsejét a tenger felől. Muhlisz pasa is az igazak álmát alussza a temetőben, így az én pasám Turgay Ömür úr volt, aki a trabzoni rózsadomb tetején egyszerre hét villát is építtetett. Mérhetetlen gazdagságát egy macskaalmok alapjául szolgáló bentonitbányából merítette, azonban Turgay és családja vendégszerete minden anyagi gazdagságukat felülmúlja. Csodálatos hétvégét töltöttem el velük és barátaikkal, melyről a Magyar Nemzet Magazin hasábjain is megemlékeztem.

 

Trabzon (Törökország, szept. 28-30) 

 

„A rám várakozó nehézségek és veszedelmek felől még csak sejtelem élt lelkemben, sejtelem csupán, s már ez is elég vala, hogy legmélyebben megillessen, midőn az Euxinus végtelenbe terjedő sötét hullámain merengtem. Trapezunt mintegy mélyedésben lábaimnál feküdt, s csak a kikötő szolgált a kép előtere gyanánt, s midőn utoljára láttam légben lengedezni a lobogót azon osztrák hajó tatárbocán, mely idáig hozott: lehetetlen vala mély levertséget nem éreznem.”

 

Hasonlóképpen éreztem, amikor vasárnap kora délután elhagytam Trabzon utolsó házait biciklimmel.

 

Trabzon (Törökország, szept. 28-30)

 

„Hat óráig ülvén a nyeregben, a körülöttem terjedő természet minden varázsa dacára, nagy bágyadtságot éreztem tagjaimban. ... Szinte hallom, hogy az olvasó azt mondja: ez lesz-e hát az az utazó, ki dervis-szerepben, koldusbottal kezében, át akar haladni Ázsián, s bebarangolni Turkesztán sivatagjait és a távoli Oxus partvidékét? Valóban nem látszik arra valónak! Őszintén szólva, Trapezunthoz egy állomásnyira magam sem hittem, hogy mindazon kalandokat és veszedelmeket kiálljam, melyek rám Konstantinápolytól Szamarkandig vezető utamon várakoztak. Vállalatom veszedelmei ismeretlenek valának előttem, azonban - mit nem tesz a megszokás! A fokozatos előrehaladás mindennek elviselésére megtanít.”

 

Trabzon (Törökország, szept. 28-30)

 

Öt órán keresztül ültem a biciklim nyergében. A bágyadtság akkor tudatosult bennem, amikor rájöttem, hogy folyamatosan emelkedik az út, ami egy alagút után olyan nyílvánvaló lett, hogy két almát és egy szilvát gyorsan megettem. Majd fél óra múlva még két almát. Tudatosult bennem, hogy 45 kilométeres távon 2100 méter szintkülönbséget kell legyőznöm. Délután öt körül tudatosult bennem, hogy délután egykor indulni bizony hiba volt. Fél hatig bírtam, az utolsó métereken már toltam a biciklit, úgy hullottam be egy útszéli kávézó teraszára. Szürkület volt, hűvös szél fújt a fenyőhatáron. 1800 méter magasságig jutottam.

Két csésze vendégtea (meghívtak!) elszürcsölése közben eldöntöttem, hogy sötétben nem fogok tekerni, főleg, hogy a legközelebbi városig még 30 kilométer van hátra. Ad hoc leintettem egy mikrobuszt. „Bicsiklet problem” - sajnálkozott a sofőr, de kisvártatva kiszólt egy vékony hang az ablakon angolul, hogy gyere-gyere, gyorsan. Bepakoltuk a csomagokat, engem, majd a bringát a Transit folyosójára és már robogtunk is. Erzurumi újságírókkal volt tele a busz, akik kirándulásból utaztak hazafele. Így a szerencse mellémállt, négy óra alatt „letudtam” azt a 250 kilométeres távolságot, amit annak idején Vámbéry 3 napos lovaglással teljesíthetett.

Trabzonról még több kép a GALÉRIÁBAN 

„Trapezuntnak, Mithridates hajdani székvárosának, veres háztetőivel, melyek a gazdag növényzet sötét zöldje fölé emelkednek, a tenger feléről éppen nincs kellemetlen külseje. Belseje is sokkal szebb, mint akárhány más török tengerparti városé. Muhlisz pasa, kivel még Konstantinápolyban ismerkedtem meg, itt-tartózkodásom idejére felajánlotta vendégszeretetét.”

 

Trabzon (Törökország, szept. 28-30) 

 

A gazdag növényzet már a múlté, a veres háztetők szürkék és egy hatalmas betonsiló fölé magasodnak, ami eltakarja a ma már inkább zsúfolt, semmint szép város belsejét a tenger felől. Muhlisz pasa is az igazak álmát alussza a temetőben, így az én pasám Turgay Ömür úr volt, aki a trabzoni rózsadomb tetején egyszerre hét villát is építtetett. Mérhetetlen gazdagságát egy macskaalmok alapjául szolgáló bentonitbányából merítette, azonban Turgay és családja vendégszerete minden anyagi gazdagságukat felülmúlja. Csodálatos hétvégét töltöttem el velük és barátaikkal, melyről a Magyar Nemzet Magazin hasábjain is megemlékeztem.

 

Trabzon (Törökország, szept. 28-30) 

 

„A rám várakozó nehézségek és veszedelmek felől még csak sejtelem élt lelkemben, sejtelem csupán, s már ez is elég vala, hogy legmélyebben megillessen, midőn az Euxinus végtelenbe terjedő sötét hullámain merengtem. Trapezunt mintegy mélyedésben lábaimnál feküdt, s csak a kikötő szolgált a kép előtere gyanánt, s midőn utoljára láttam légben lengedezni a lobogót azon osztrák hajó tatárbocán, mely idáig hozott: lehetetlen vala mély levertséget nem éreznem.”

 

Hasonlóképpen éreztem, amikor vasárnap kora délután elhagytam Trabzon utolsó házait biciklimmel.

 

Trabzon (Törökország, szept. 28-30)

 

„Hat óráig ülvén a nyeregben, a körülöttem terjedő természet minden varázsa dacára, nagy bágyadtságot éreztem tagjaimban. ... Szinte hallom, hogy az olvasó azt mondja: ez lesz-e hát az az utazó, ki dervis-szerepben, koldusbottal kezében, át akar haladni Ázsián, s bebarangolni Turkesztán sivatagjait és a távoli Oxus partvidékét? Valóban nem látszik arra valónak! Őszintén szólva, Trapezunthoz egy állomásnyira magam sem hittem, hogy mindazon kalandokat és veszedelmeket kiálljam, melyek rám Konstantinápolytól Szamarkandig vezető utamon várakoztak. Vállalatom veszedelmei ismeretlenek valának előttem, azonban - mit nem tesz a megszokás! A fokozatos előrehaladás mindennek elviselésére megtanít.”

 

Trabzon (Törökország, szept. 28-30)

 

Öt órán keresztül ültem a biciklim nyergében. A bágyadtság akkor tudatosult bennem, amikor rájöttem, hogy folyamatosan emelkedik az út, ami egy alagút után olyan nyílvánvaló lett, hogy két almát és egy szilvát gyorsan megettem. Majd fél óra múlva még két almát. Tudatosult bennem, hogy 45 kilométeres távon 2100 méter szintkülönbséget kell legyőznöm. Délután öt körül tudatosult bennem, hogy délután egykor indulni bizony hiba volt. Fél hatig bírtam, az utolsó métereken már toltam a biciklit, úgy hullottam be egy útszéli kávézó teraszára. Szürkület volt, hűvös szél fújt a fenyőhatáron. 1800 méter magasságig jutottam.

Két csésze vendégtea (meghívtak!) elszürcsölése közben eldöntöttem, hogy sötétben nem fogok tekerni, főleg, hogy a legközelebbi városig még 30 kilométer van hátra. Ad hoc leintettem egy mikrobuszt. „Bicsiklet problem” - sajnálkozott a sofőr, de kisvártatva kiszólt egy vékony hang az ablakon angolul, hogy gyere-gyere, gyorsan. Bepakoltuk a csomagokat, engem, majd a bringát a Transit folyosójára és már robogtunk is. Erzurumi újságírókkal volt tele a busz, akik kirándulásból utaztak hazafele. Így a szerencse mellémállt, négy óra alatt „letudtam” azt a 250 kilométeres távolságot, amit annak idején Vámbéry 3 napos lovaglással teljesíthetett.

Trabzonról még több kép a GALÉRIÁBAN 


<< Előző
Következő >>
FacebookTwitterGoogleYoutube

Recikli kerékpárműhely

Vámbéry nyomában

Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója

National Geographic

 

Magyar Nemzet

Képmás családmagazin

Grafcom Media

Szakmai partnerünk:

Nyitólap

Nyitólap

Trexpert-logo 

4bakancs.com

Ilka Műhely

Kulcsszavak